A betegségben emberi erőnk végességét éljük át: vannak dolgok, amiket nem áll módunkban megváltoztatni, meggyógyítani. Ennek a tehetetlenségnek a felismerése nagyon megterhelő. A betegek szentsége a betegség elesettségében köt össze bennünket Jézussal, akinek nagylelkű szeretete, amivel önként vállalta értünk a szenvedést és a halált, valamiképpen átalakítja bennünk ezt a nagy terhet: megkönnyebbít és lelki erőt ad.
A szentség kiszolgáltatása úgy történik, hogy a pap a beteg fölé terjeszti kezét, imádkozik érte, majd megkeni a homlokát és a két tenyerét szent olajjal. Ez a gesztus közvetíti Jézus szerető jelenlétét, erejét, aki megsegíti és megerősíti a szenvedő embert.
Széles körben elterjedt az „utolsó kenet” elnevezés. Ez abból adódik, hogy a középkorban csak a haldoklókhoz hívtak papot. A beteg ekkor gyónt, áldozott, majd felvette a kenetet. Emiatt a hit kérdéseiben járatlanok között kialakult és mindmáig erősen hat az az elképzelés, miszerint az „utolsó kenetet” követően a beteg rövidesen meghal – ezt pedig úgy lehet késleltetni, hogy minél később (vagy egyáltalán nem) hívnak hozzá papot.
Valójában többször megfigyelhető, hogy a betegek szentségét felvevő haldoklók lelkileg megkönnyebbülnek, s míg korábban szorongással és aggodalommal tekintettek közelgő halálukra, most megnyugodva és megbékélve engedik el az életet. Más esetekben azonban a szentség felvételét követően lelki és fizikai állapotuk javul.
Mindezek fényében bátorítunk mindenkit, hogy amennyiben beteg hozzátartozója igényli, ne féljen hozzá mielőbb papot hívni.
Az Egyházi Törvénykönyv kapcsolódó kánonjai: CIC 998-1007.
A betegek kenete c. szertartáskönyv 4.6.és 33. pontja ezt mondja: „Nemcsak a betegeknek kell küzdenie a betegség ellen, hanem az orvos és mindenki, aki a betegekkel bármi címen kapcsolatban áll, törekedjék mindent megtenni, megpróbálni és kikísérletezni, ami a betegek testi-lelki megkönnyebbülését elősegíti. Ezáltal Krisztus szavát teljesítjük: aki megparancsolta, hogy a betegeket meglátogassák; és ezzel mintegy az egész embert rábízta a beteggondozókra, hogy fizikai eszközökkel és lelki erőforrásokkal egyaránt a betegek segítségére legyenek.(4)
„Ez a szentség a Szentlélek kegyelmét adja a betegnek. Ez a kegyelem az egész embert segíti az üdvösségre, felszítja Istenbe vetett bizalmát, megerősíti a gonosz lélek kísértéseivel és a halálfélelemmel szemben úgy, hogy bajait nemcsak elviselni képes erős lélekkel, hanem azokat le is küzdheti, és így az egészségét is visszaszerzi; – ha az lelkének üdvösségére válik. Ha szükséges, megadja a bűnök bocsánatát és tökéletessé teszi a keresztény bűnbocsánatot.”(6)
„Minden megkeresztelt ember vegye ki tehát a részét a kölcsönös szeretet-szolgálatból Krisztus titokzatos testébe, küzdjön a betegségek ellen, szeresse a betegeket, működjék közre a betegek szentségeinek kiszolgáltatásánál. Ezek a szentségek ugyanis – a többi szentséghez hasonlóan – közösségi jellegűek, és ennek a jellegnek a lehetőség szerint ki kell domborodnia éppen a szertartásban is.(33)
A betegek szentségének hatásai
- A Szentlélek külön ajándéka: a béke a bátorság kegyelme a betegséggel vagy öregséggel való viszonyban
- Értelem: A betegségben a beteg szabadon egyesülhet Krisztus szenvedéseivel
- Felkészülés az utolsó átmenetre: befejezi hasonulásunkat Krisztus halálához és feltámadásához. Megszilárdítja életünk végső földi szakaszát s mindegy szilárd bástyává teszi az utolsó küzdelmekre előretekintve az Atya házába történő belépés előtt.
Egyházi előírások és gyakorlati tudnivalók (az Egyházi törvénykönyv szerint)
A szentség kiszolgáltatói csakis felszentelt papok lehetnek.
A szentség felvehető ill. kiszolgáltatható,
- ha a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe jutni.
- ha a beteget, aki korábban felvette a szentséget és visszanyerte egészségét újabb súlyos betegség érte.
- ha valaki komolyabb sebészeti beavatkozás előtt áll.
- ha kétséges, hogy a beteg eljutott-e értelme használatára, veszélyesen beteg-e, halott-e (pl. autóbaleset).
- ha a beteg, amikor még értelmi képességei birtokában volt, ezt legalább burkoltan kérte.
A szentség kiszolgáltatásának menete:
Mint minden szentség, a betege kenete is liturgikus és közösségi cselekmény, amelynek színhelye a családi otthon, kórház, vagy a templom. Illő, ha az Eucharisztia keretében kerül kiszolgáltatásra. Lehetőség szerint előzze meg a szentség kiszolgáltatását a Bűnbánat szentségének felvétele (szentgyónás).
Bűnbocsánat nélkül a szentség nem szolgáltatható ki (olyan embernek, aki nyilvánvaló súlyos bűnben makacsul kitartanak).
A kiszolgáltatás gyakorlatilag a szentjakabi módon történik (a pap a beteg fölé teszi a kezét, imádkozik érte az Egyház hitében, majd a püspök által megáldott olajjal megkeni a beteg homlokát és kezeit).
