Válassza az Oldal lehetőséget

Eucharisztia

Kedves Szülők és Gyerekek!

Az elsőáldozás mindnyájunk számára élmény, meghitt találkozás az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal.
2020-ban sok gyermek számára különösen is kiemelkedő emlékké válhat az elsőáldozás a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) nyitómiséjén. Sokan egész életükre szóló élményként emlékeztek, emlékeznek arra, hogy az 1938-ban hazánkban megrendezett Eucharisztikus Világkongresszuson lehettek elsőáldozók. Most, amikor a 2020. szeptemberében tartandó 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében arra hívjuk a gyermekeket és szüleiket, vegyenek részt a kongresszus nyitómiséjén, hogy a gyermekek ott, az Eucharisztia nemzetközi ünnepén részesülhessenek az elsőáldozásban.
A 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) nyitó szentmiséje szeptember 13-án, vasárnap lesz Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban.

Az első áldozás tulajdonképpen nem más, mint az első találkozás szentsége az Eucharisztiában jelen lévő Jézussal. Keresztény életünk középpontjában van az Úrral való találkozás, ami a kenyér és a bor magunkhoz vételében valósul meg. Erre a találkozásra együtt készülünk fel, amely azt jelenti, hogy akit szeretnénk magunkba fogadni, őt szeretnénk megismerni.

Kik lehetnek elsőáldozók?
Elsőáldozók azok a gyermekek lehetnek, akiknek szülei személyesen kérik ezt a lelkipásztortól, és akik meg vannak keresztelve, ugyanis a keresztség a “szentségek kapuja”, akkor lettünk katolikus közösségünk tagjai, akkor nyertünk beavatást az istengyermeki életbe.

Felnőtt korban lehetséges-e az elsőáldozás?
Igen, a felnőttek is lehetnek elsőáldozók. Azonban rájuk is vonatkozik a felkészülés ideje, amelyben vállalják az egy évig tartó tanulást és közben csatlakoznak a felnőtt hittanulók közösségéhez, valamint aktívan részt vesznek az egyházközség miséin, közösségi alkalmain. Szükséges az egyeztetés a plébánossal.

Mikor lehetséges az elsőáldozás?
A gyakorlat azt mutatja, hogy legkorábban, 10 éves korban (3. osztály) a legcélszerűbb a gyermekeket az első szentáldozásra felkészíteni. Ekkor a legfogékonyabbak a hittanismeretek elsajátítására és ekkor a legnyitottabbak a Jézusról szóló tanítás befogadására.

Felnőttek esetében bármikor szóba jöhet az elsőáldozás. De ne felejtsük el, hogy egy új és tudatos elköteleződés Krisztus mellett, az amiből leginkább megszülethet ennek a vágya.

A helyes táplálék megválasztása ma általában igen fontos szempont a tudatosan élők körében. Nem mindegy, mivel táplálkozunk, mi mindent veszünk magunkhoz. A jó táplálék megerősít, az egészségtelen beteggé tesz. Így van ez szellemi értelemben is. Az Eukarisztia a keresztények tápláléka, amelyet Jézustól kaptak, és ami titokzatos módon Jézusban részesíti őket.
Hogyan lehetséges ez? Jézus olyan szavakkal írja körül a történést, amelyek egyszerre egyszerűek és megbotránkoztatóak: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért” (Jn 6,48–51). Ha szó szerint vesszük ezeket a mondatokat, valamiféle „rituális kannibalizmus” jelenik meg bennük – a korabeli zsidók ezért botránkoztak meg Jézusban. Ő azonban az utolsó vacsorán megmutatta, hogy miként lehet helyesen érteni a szavait: „Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: »Vegyétek, ez az én testem.« Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: »Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik.«” (Mk 14,22–24). Hogy lesz a kenyér test, a bor vér? Ez a titok, a szentség lényege, amelyet Szent Ágoston így ragad meg: „Egyszerre jel és valóság”. A jel: kenyér és bor, a valóság: test és vér. Emberi logikát meghaladó, mégis Jézus szavai szerint a hitünk egyik fontos alapját képező igazság ez.