Krisztus tanítványit három évig tanította, majd feladatokkal bízta meg őket, hogy folytassák pásztori működését.
„ Aki titeket hallgat, engem hallgat. (LK 10,16) Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (LK 22,19) Akinek megbocsájtjátok bűneit. bocsánatot nyer. (Jn 20,29)”-
Ezt a hatalmat az apostolok kézrátétellel adták tovább.
Az egyházi rend fokozatai: 1. püspök 2. pap 3. diakónus.
Az egyházi rend kiszolgáltatója a püspök. A papok a szemináriumban készülnek fel a küldetésükre, ahol felső szintű teológiai tanulmányokat folytatnak. Ennek befejezése előtt egy évvel, a püspök diakónussá szenteli őket, és utána pappá.
Jézus Krisztust azért küldte Isten a világba, hogy beteljesítse mindazt, amit az Ószövetség tartalmaz, végbevigye a megváltás művét, s megnyissa az üdvösség útját az emberek előtt. Ám a kereszténység nem egyszerűen emlékezés arra, ami kétezer évvel ezelőtt történt. Az élet a hitben azt jelenti, hogy itt és most találkozom Jézussal, az ő működésével, az ő erejével.
Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az ő küldetése és szolgálata ma is jelen van, folytatódik az egyházban. Ez azt is jelenti, hogy vannak olyan emberek, akik teljes életüket arra szánják, hogy Krisztus nevében, az ő megbízásából, az ő kiválasztásával, az ő szeretetével szolgálják az egyházat és az egész emberiséget. Az ilyen embereknek a hivatása az, hogy életük által Krisztus élete, szolgálatuk által Krisztus szolgálata legyen minden korban és minden földrajzi helyen jelenvaló. A Katolikus Egyházban őket hívjuk az egyházi rend tagjainak: püspököknek, papoknak és diakónusoknak.
Az egyházi rend szentsége – akárcsak a szentségi házasság – egész életre szóló és feltételekhez nem kötött, szeretetből fakadó döntés által kapcsolja össze a kiválasztott férfit Jézussal, s rajta keresztül az egyházzal, az egész világgal. Talán azt gondolhatjuk, túl nehéz dolog az ilyen elköteleződés. Ezért fontos megértenünk, hogy itt szentségről van szó: a látható emberi életben láthatatlanul maga Isten cselekszik.
