Az emberiség múltjában, jelenében és a jövőjében is az lesz, hogy ha valaki egy bármilyen közösséghez szeretne csatlakozni, akkor a közösség által meghatározott szabályok szerinti formaságok elfogadásával válhat csak az adott közösség tagjává.
Nincs ez másként az Egyházhoz tartozásnál sem. Krisztus egyházának tagjává az ember a KERESZTSÉG felvételével válhat.
A keresztség gyakorlatát azonban nem Jézus Krisztus vezette be, az már korábban is létezett, hiszen Keresztelő Szent János már Jézus nyilvános működésének kezdete előtt keresztelt, Jézust is megkeresztelte. Sőt az Ószövetség népe és a pogány vallásokhoz tartozó népek is gyakorolták a keresztséget (a vízbe való bemerülést), az “újból kezdés” szimbólumaként. A keresztség ezért mindig összekapcsolódott a bűnbánattal, meghalást jelent egy régi életnek és újjászületést egy új életre.
Krisztus Egyházban a keresztség gyakorlata azonban a bűnbánaton túl különleges jelentőséget is kap, ahogy Jézus mondja Nikodémusnak: vízből és Lélekből kell újjászületnünk, hogy az örök életre, Isten Országába juthassunk. (Jn 3,5). Pál apostol szerint a keresztség által Krisztusba öltözködünk (Gal. 3,27), vagy Krisztussal a halálba temetkezünk, és új életre támadunk (Róm. 6,4-5), ezért a keresztség szentség, kegyelemközlő jel, amely eltörölhetetlen, éppen ezért csak egyszer vehető fel.
A keresztség felvételének szabályát maga Jézus Krisztus határozta meg:
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,19-20.)

A keresztség az első a szentségek sorában. Bevezet bennünket Isten családjába, az Egyházba, Isten oltalmába helyez. Általa tagjává válunk egy olyan közösségnek, amely Istennel akar élni. A kisbaba szülei szeretnék, hogy gyermekük ennek a családnak a tagja legyen: ezért hozzák el megkereszteltetni.
Azonban a keresztségben ennél is többet kap a gyermek: a szentség megóvja őt a sötétség hatalmától, új életet kap Istentől, amelynek a halál sem vet véget. A keresztségben kapott ajándékok hasonlítanak egy maghoz, amelyben minden fontos tápanyag benne van. Viszont szükség van a szülők közreműködésére is ahhoz, hogy ez a mag kicsírázzon, növény váljék belőle, felnövekedjék és megerősödjék.
A gyermek a szülei példáján látja, hogy jó Istennel élni, a rendszeres imádság, a szentmise fontos része a családi időbeosztásnak. Amikor szülei bocsánatot kérnek egymástól és Istentől, amikor együtt imádkoznak örömben és bajban, amikor látja rajtuk, hogy mélyebben meg akarják ismerni és érteni az életük és Isten dolgait, akkor nagy segítséget kap ahhoz, hogy mindez természetes módon az ő életének is részévé váljék.
Felnőttek is jelentkezhetnek keresztségre, ők 1-2 éves előkészület alatt juthatnak el az érdeklődéstől az elköteleződést vállaló hitre.