Ritkán gyónók számára – a Tízparancs alapján

Mikor gyóntam utoljára? Miért maradt el ilyen sokáig?

  1. Uradat, Istenedet imádd és csak Neki szolgálj!
    – Imádkozom-e reggelente? (Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?)
    – Imádkozom-e esténként? (Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret-vizsgálatot?)
  2. Isten nevét hiába ne vedd!
    – Káromkodtam? (Isten és a szentek nevét ejtettem-e ki átkozódó, csúnya szavak kíséretében? – Milyen gyakran?)
    – Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül? (Mondok-e egy fohászt, ha káromlást hallok?)
    – Esküdöztem fölöslegesen? – Szent dolgokkal tréfálkoztam?
  3. Az Úr napját szenteld meg!
    – Vasárnap, ünnepnap mulasztottam-e szentmisét? (Hanyagságból? Hányszor?)
    – Szentmisén Isten és az ottlevők iránti szeretettel vettem részt?
    – Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?
    – A bűnbánati napokon szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)
  4. Atyádat és anyádat tiszteld!
    – Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik?
    – Tisztelem-e az idősebbeket? (Iskolában, utcán, stb?)
  5. Ne ölj!
    – Szoktam-e verekedni, durváskodni, gúnyolódni? – Másoknak fájdalmat okozni? (Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?)
    – Vigyázok-e egészségemre? (Kerülöm-e a dohányzást, az alkoholt?)
    – Csábítottam-e mást bűnre?
  6. Ne paráználkodj!
    – Paráználkodtam-e? – Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant? (Vö. 50.l.)
    – Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?
    – Cselekedtem-e tisztátalan – mással vagy magammal („önkielégítés”?) (Hányszor?)
  7. Ne lopj!
    – Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? (Visszaadtam-e már?)
    – Vigyáztam-e magam és mások holmijára?
    – Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért? (Iskolában, utcán, vonaton?)
    – Nem „lopom-e” az időt? – Becsülettel végzem-e kötelességeimet? (Hittan, tanulás, munka?)
  8. Hamis tanúságot ne szólj embertársad ellen!
    – Hazudtam? – Okoztam-e ezzel másnak kárt?
    – Rágalmaztam? (Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?)
    – Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?
  9. -10. Embertársad házastársát ne kívánd! Se más egyebet, ami az övé, ne kívánd!
    – Irigykedtem-e? (Más értékeire, tehetségére, stb.?)
    – Szívesen adtam-e rászorulóknak? (Tulajdonomból, időmből?)

Rendszeres gyónók számára

  1. Isten terve rólam
  • Rendszeres vagyok-e az étkezésben – vagy gyakran torkoskodom?
  • Kötelességeimet (hittan, tanulás, munka) becsülettel örömmel végzem-e?
  • Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem. – Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait? (Pl. hogy ne válaszoljak egy sértésre; ne nézzek meg valamit; első szóra engedelmeskedjek; reggel azonnal ugorjak ki az ágyból, stb?)
  • Figyelek-e lelkivezetőm irányítására?
  • Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, szentírás, lelki olvasmányok, elmélkedések, stb. – lelkivezetőmmel való megbeszélés alapján?)
  • Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?
  • Ne aggódjatok – mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?
  •  Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem? – Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt? – Imádkozom-e ezért?
  • Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy Jézus kibontakozhassék bennem. Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.
  • Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?

Jézus a testvérben

Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.)

  • Észrevettem-e Jézus jóságát embertársaimban? – Örömet szereztem-e nekik azzal, hogy megdicsértem a bennük levő jót? (Vagy sokszor megbíráltam őket?)
  • Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások szolgálata, gondoltam-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?
  • Azzal az elhatározással szoktam-e embertársaim közé menni (iskolába, hittanra, haza), hogy örömet akarok szerezni nekik? – Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?
  • Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? – Vagy minden áron ragaszkodom ahhoz?

Jézus a szenvedésben

Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.

  •  Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust? Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?
  • Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értünk gyengévé lett Jézust? Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?
  • Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki? (vö. Jn 14,21; 1 Jn 3,14)
  • Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meghalt? – S tudtam-e Jézus szemével nézni rá?
  • Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?

Szentháromságos küldetésem

Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.

  • Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? – Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennünk?
  • Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem? – Hiszen csak Ő tud bennem megtéríteni másokat!
  • Törekszem-e arra, hogy hittanostársaim és köztem növekedjék a szeretet? – Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!
  • Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?
  • Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, hittanosok) érdekében? – Vajon mit tehetnék még?